A Trafó egy év után újra elhozta hazánkba a The Tiger Lillies nevű formációt, mely név talán még nem mond sokat, viszont aki egyszer látta, jól megjegyzi őket. Sötét humorú fantáziaviláguk a Jógyerekek képeskönyvéből lehet ismerős, hiszen ennek zenéjét és a szövegeket is ugyanezen csapat jegyzi.
Az énekes Martyn Jacques, a bőgős Adrian Stout és Adrian Huge dobos three-men showja megdöbbentő horror-opera: alvilági bűnözők és cirkuszi torzszülöttek világában játszódó történetek füzére, akad itt szerelem, züllöttség, rémület, és legfőképpen: halál. A vándorcirkusz most afféle régi-új műsorral járja a világot: a 1998-as Shockheaded Peterről és legújabb albumukról, a Freak Showról egyaránt elhangzanak dalok, melyek szereplői általában csúfos véget érnek.
A társadalom peremfiguráinak édes-bús élete dalaikban brilliáns szójátékok, és bátor hang- és hangszerhasználat közepette elevenedik meg. A "bátor"-t a "profi" helyett mondom, mert Martyn Jacques énekhangja minden, csak nem profi: a férfias torokhangból zavartalanul megy át falsettóba, mintha egymaga akarná énekelni a dalok férfi- és női szólamait is. Ez egyrészt lenyűgöző, másrészt irritáló. Célt ér.
Zenéjükben a sanzonok, a kabaré, és a cigányzene elemi egyaránt fellelhetők, és nem átallanak hörögni, visítani, áriázni vagy éppen miaú-miaúzni a színpadon. az előadáson előkerült az ukulele, a zenei fűrész és Huge táskájából még megannyi játék - valóban olyanok, mint a bazári mutatványosok.
Megjelenésükben jól ötvözik a bizarr kosztümöket az angol eleganciával, előadásmódjukban pedig az infantilist az ördögivel - azt javaslom, semmin ne lepődjünk meg. (Vagyis miért ne, nem tilos.) Már nem mai, de örök gyerekek: Huge a gumicsirkés dobszerkónál újabb és újabb trükköket produkál, és gyakran látszólag jobban foglalkoztatta a fotóst és a közönséget is, mint az extrém külsejű énekes; Stout a gyönyörű nagybőgő mögött kimértségével valamiért Hugh Laurie-ra emlékeztetett.
A Tiger Lillies teljesen interaktív és közvetlen; bár kezdetben fura lehet egy színházteremben csendes szemlélőként hallgatni a koncertet, a zenekar valójában senkitől sem veszi zokon a bekiabálásokat - a végére teljesen bevonva érezzük magunkat az előadásba, segítőjük (akinek még a színpadon is volt röpke jelenése) lemezárus-standjánál pedig a műsor után bárki lepacsizhat velük. Elvont, de nem nagyképű figurák, különleges és sokféle hangszer, ijesztgetés és nevettetés - ez a londoni Tiger Lillies. Zárásul egy jellemző idézet:
So all you freaks now in the world line up against the wall
This solution’s perfect, for one and all
Lobotomy, lobotomy, well it won’t hurt, will this
And even if it does, you won’t remember it.
