A kerek szülinapos ARC témája mi más is lehetett volna, mint egy jó alapos visszatekintés utáni újrakezdés? Az ARC-nak megvannak a maga gyengeségei, tekintve, hogy a hangsúly nem a profizmuson van - inkább figyelmet kelt, szórakoztat, elgondolkodat. Szorul-e újratervezésre?
Az idei téma rengeteg asszociációnak adhatott kellő alapot, ezért különösen érdekes volt megfigyelni, mennyire egy rugóra jár az agya a beküldők nagy részének. Windows oprendszer - indítsd újra az életed? Gyerekeeek. Ugye senki nem gondolta, hogy ezzel díjat lehet nyerni. De lehet, hogy nem az volt a cél - csak annyi, hogy megosszák a közönséggel eredeti ötletüket. A "sokan ugyanazt"-falra felkerülni nem dicsőség, amit azok miatt sajnálok, akik az egyszerű alapötletet továbbgondolva létrehoztak valami kimagaslót, de lehúzták őket a hasonszőrű versenyzők, akik mellé kénytelenek voltak odakerülni.
Az óriásplakátra kinyomottak között már több figyelemre méltó munka akad. A legpimaszabb alkotásnak járó Borz-díjat elnyert kuruc.infant az egyik legjobb: egy kíméletlen vélemény szemléletesen és közérthetően megfogalmazva. A beküldők nagy része az emberközeli végéről fogta meg a kérdést: Kocsi Olga, aki semmit nem csinálna másképp vagy Nagy Máté Hangoverje nem a kivitelezéssel hat; az egyszerűség is lehet éppoly sokatmondó. Utóbbi pályamű egyébként a vízművek felhívására érkezett, és ennek díját nyerte el: az idei küldetés a csapvíz népszerűsítése volt a palackozott vizekkel szemben. Az én kedvencem Bartha Sándoré volt, aki úgy döntött, inkább a mininál stílust népszerűsíti.
A na csá vagy a kicsitmegrázommagam egy-egy hangulatot adnak vissza igen jól. Végre nem a szokásos magyar önsajnálatot reprezentálják a pályaművek - a zsűri valószínűleg figyelmet szentelt annak, hanem némi optimizmust sugalljanak így, válságidőben. Azért akadt önsajnálat is: a Szívszakadás c. munka a deviantart hagyományait követve vadássza a hatásokat egy boldog kolbászfüzér mellett.
A vidám vonalat viszi tovább a nagyszámú infantilis pályamű is: a "megtanulnék rajzolni", a csonkolt állatkás, az iskolai füzetes... A leghatásosabb közülük mégis a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat szomorú témát feldolgozó, társadalmi célú plakátja, a széttépett majd újra összeragasztott gyerekrajz.
Egy másik ötlet, melyre sok plakát épült, az átdolgozás volt - Bélus születése, a fotosoppolt szélsőjobb vs. rendőrség-harc (a nézők arcán hatalmas mosoly), Ádám és Éva, és a mohácsi ütközet mind-mind jó asszociációk a témára, de nem feltétlenül hordoznak üzenetet, és inkább csak magukat az alkotókat ösztönözték gondolkodásra.
Érdemes megjegyezni, milyen ordító bakik maradtak egyes plakátokon - a nyomtatás előtt nem ártott volna javítani mind a helyesírási, mind a karakterhibákat. Nem hiszem, hogy sérült volna tőlük a művészi önkifejezés.
A nézők gondolatai három teljes plakátfelületet is kaptak, ide jobbnál jobb megoldások érkeztek a "mit terveznél újra"- problémakörre; itt kiemelném a csalódott lányokat, akik egy-egy Mártont, Tamást vagy Robit terveznének újjá. Volt még felület a látogatók és a reklámügynökség között zajló humoros párbeszédnek, és egy vetítőszoba az egyperces kisfilmeknek - Lovas Dávid nyertes pályaműve nekem nagyon tetszett. Itt voltak az elmaradhatatlan homeless elefántok és teret kaptak a profik is, egy külön kis kiállításon a színes-szagos rendezvényplakátokból, melyek már Budapest utcáiról sokaknak ismerősek lehetnek.
Egy változatos és érdekes kiállítást sikerült tehát idén összehozni; akit érdekel, még elcsípheti, akit kevéssé érdekel, annak pedig itt ez a link, ahol minden plakát és film elérhető.
