Interaktív intermédia-installációk. Mond ez valakinek valamit? Ki volt már médiaművészeti kiállításon? Médiaművész - az most olyan, aki élő adásban fest a tévében vagy akinek az interjúkérdései rárímelnek az alany válaszaira... vagy esetleg a benkődániel? Tudjuk, hogy nem. De akkor mi? A kérdés megválaszolásában talán segít a Pixel Galéria a héten még futó (ingyenes) kiállítása, és annak egyik alapdarabja, Lehoczky Fanni Merre tovább? című alkotása. És hogy ebben a megismerésben mi van a segítségünkre? Egy monitor, egy egér, hangfalak.
.jpg)
Sztojánovics Andrea: Trans
Több monitor, több egér, több hangfal. A kiállításon futólag végigtekintve azt is hihetnénk, hogy filmművészetisek kiállításán vagyunk, de az első gyanú rögtön akkor megsuhintja a tarkónkat, mikor észrevesszük, hogy a 14 monitoron futó 1-2-3-4 perces kisfilmeknek se elejük, se végük, se lényegük, csak az epilepsziakeltő villódzás, egy-egy felsejlő kép a hétköznapokból, egy utca, egy bemondónő, egy bolt kirakata, mintha saját agyunk hátsó részéből próbálna valami emlékfoszlány a zűrzavar felszínére törni. Ezek az összeállítások ugyanis gyakorlatok, a legkülönbözőbb modern filmfeldolgozási és manipulálási technikák ismerőinek (ők lennék a képzős intermédia szakosok) ujjgyakorlatai, mindenhol színek, összevisszaság, és a monitorokon néha egyszerre átrohanó felirat: INTERMÉDIA.
Mintegy lenyomatai a biztos pont nélküli világnak, mely zúdítja az ember elméjére az információt, amit félő, hogy egy idő után már nem tud tovább feldolgozni. Ebben az esztétikus bábeli zűrzavarban mégis jelen van az egység: a nagyon is okos, értelmező káosz egysége, amiből bármelyik pillanatban megszülethet valami jó, valami kristálytiszta és világos. Addig is, dekorációs elemként is abszolút megállja a helyét egy kiállítóteremben vagy unatkozó milliomos otthonában a szabad falfelületen. Nekem legalábbis tetszene.
Továbbhaladva néhány, némileg elszeparált monitorhoz érünk: videóválogatás, multimédia demo, és a Celluloid nevű egységként monitorra került, technikailag hagyományosabb kisfilmek. Különös ötletek, jelenetek, performanszok, filmekből kiragadott, zenével újraértelmezett részek - kevesebb villódzás, több izgalom. A látszólag rövidke kiállítás körbejárásakor - mégha a színes-szagos munkákra sikerül is hosszabb-rövidebb ideig ráhaluznia az embernek, itt eljön az éberebb figyelés ideje. Pár kisfilmet mindenképp érdemes megnézni, hogy igazán megértsük, mit közvetíthet nekünk az intermédia. Mit üzennek az alkotók, és milyen eszközökkel viszik át az üzenetet? Sikerül-e nekik vagy csak pislogunk a képernyő előtt, mint befogadni képtelenek?
Az intermédia nem azonos a videóművészettel. Igen, a VJ-zés, ami a megtekintés során asszociációként rögtön felmerül, szerves, és egyre népszerűbb része ennek a művészeti ágnak. De az intermédia nemcsak ez. Filmforgatás, újrafeldolgozás és vágás. Effektek. Hangok. Technológia. Internet. Felgyorsulás-elmélyülés. Akciók. Happeningek. Kitágítja a művészetről alkotott fogalmakat, mert bármilyen médiumot szolgálatába állít, hogy célját elérje. Nagyon mai - a hagyományos művészetek híveinek talán még szokni kellhet, de a jövőben megjósolhatóan egyre nagyobb és nagyobb teret kap majd. Mert ahogy életünket behálózzák a modern médiumok, úgy lesznek egyre többen azok, akik számára ez a csatorna lesz a tisztábban érthető és a könnyebben emészthető, és mondjuk egy van Gogh előtt állnak pislogva mint befogadni képtelenek. Ugye nem elképzelhetetlen?
