Az L1 Kortárstánc Fesztivál olyan neveket jegyez, mint Berger Gyula, Szabó Réka és Ladjánszki Márta, és a célja elhozni hazánkba a nemzetközi színtér figyelemre méltó társulatait, és bemutatni a magyar közönségnek, merre tart éppen a kortárstánc világa. A fesztivál alkalmából elátogatott hazánkba a szomszédos Szlovákia elismert produkciója, a Debris Company és Hexen című darabuk. Az előadás 4 alak: 2 férfi és 2 nő magány- és viszonyrendszeréről mesél, az egyszerű szeret-nem szeret kapcsolatokat jeleníti meg, miközben kirándulásokat tesz a természetfeletti szintjén.
.jpg)
A táncosok nem a sors bábjai - egytől egyig nagyon is élő, valóságos karakterrel bírnak, berántják magukkal a nézőt hipnotizáló, rejtélyes világukba. A darab elején a teljes sötétséget Emil Pis alakja töri meg, hozzá csatlakozik Daniel Racek: kettejük tánca az ember saját testével és a másikkal való ismerkedését jeleníti meg. Mókás-furcsa játék veszi kezdetét: a magas, szikár alak, és alacsonyabb, mozgékony társa próbálgatják a táncmozdulatokat, mikor a Lány feltűnik a színen. Pörgős szoknyás-légies, ahogy kell, és kezdetét veszi egyfajta vetélkedés, mégis, a féltékenységnek még nyoma sincs.
A cím (Hexen, azaz Megigézve) a negyedik, nem kifejezetten nőies alak felbukkanása után érvényesül. Ő kuszálja végül össze a szálakat; rövidesen nem tudni, ki kivel akar táncolni, és kivel nem. Zuna Kozánková karaktere afféle misztikus lény, aki új perspektívákat hoz a viszonyrendszerbe: meg tudja állítani az időt, Stanislava Vlceková arcáról labdákat varázsol, olykor sajnálnivalónak látszik, olykor úgy tűnik, ő mozgatja a szálakat. Társai aguk is részévé válnak a varázslatnak, míg a háttérben fel-felsejlik néhány rejtélyes alak.
A tánctér háta mögötti vetítés a háromdimenzióban modellezett táncosokról, és a közéjük beálló élőszereplőt sejtelmesen rejtő tejüveg új dimenziót adnak a történetnek - a felszín alatti, emberfeletti egyéniségekét. A csapat előadásmódja sejtelmes és energikus, csakúgy mint a zene, amely megragad az ember fülében. A darab tisztán a táncról szólt, a technika itt tényleg csak eszköz: a hangsúly azon van, hogy a párkapcsolatok rejtélyes dinamikája milyen jól visszaadható puszta táncmozdulatokkal, melyek ahelyett, hogy leegyszerűsítenék azt, jelentős többletet adnak az alaptörténethez.
