Karácsonyt, Ádám/Éva/stb.-napot, utólag hanukát, és legfőképpen újévet.
Épp el vagyok havazva, 2010-től azonban heti rendszerességgel lesznek posztok a blogon.
Addig is, bejglire fel!
Karácsonyt, Ádám/Éva/stb.-napot, utólag hanukát, és legfőképpen újévet.
Épp el vagyok havazva, 2010-től azonban heti rendszerességgel lesznek posztok a blogon.
Addig is, bejglire fel!
Interaktív intermédia-installációk. Mond ez valakinek valamit? Ki volt már médiaművészeti kiállításon? Médiaművész - az most olyan, aki élő adásban fest a tévében vagy akinek az interjúkérdései rárímelnek az alany válaszaira... vagy esetleg a benkődániel? Tudjuk, hogy nem. De akkor mi? A kérdés megválaszolásában talán segít a Pixel Galéria a héten még futó (ingyenes) kiállítása, és annak egyik alapdarabja, Lehoczky Fanni Merre tovább? című alkotása. És hogy ebben a megismerésben mi van a segítségünkre? Egy monitor, egy egér, hangfalak.
Semmi pánik, emberek, egy zsúfolt október után a Kultúrdiszkó folytatódik, méghozzá egy igen izgalmas darabbal. Már egy ideje szerettem volna megírni - nem mostanában láttam, de eddig még nem sikerült odáig eljutnom, hogy összeszedjem róla a gondolataim. A Still elementáris erővel csap le az emberekben rejtőző érzésekre, s a hangulatátvitel végig hibátlanul működik.
A La Roux fedőnevű popszenzáció egy fiút és egy lányt, Ben Langmaidet és Elly Jacksont takarja. Kettejük közül utóbbi vállalja az éneklés mellett a nyilvános szerepléseket és látszólag a zenekar imázsépítését is, ami eddig igen jól sikerült: a 80-as éveket nemcsak zeneileg idézik meg; az énekesnő androgün külseje is visszarepít a szintipop korába, amiből sajnos már sokan kimaradtunk. (Köztük az 1988-as születésű Elly is.)
A Trafó egy év után újra elhozta hazánkba a The Tiger Lillies nevű formációt, mely név talán még nem mond sokat, viszont aki egyszer látta, jól megjegyzi őket. Sötét humorú fantáziaviláguk a Jógyerekek képeskönyvéből lehet ismerős, hiszen ennek zenéjét és a szövegeket is ugyanezen csapat jegyzi.
A kerek szülinapos ARC témája mi más is lehetett volna, mint egy jó alapos visszatekintés utáni újrakezdés? Az ARC-nak megvannak a maga gyengeségei, tekintve, hogy a hangsúly nem a profizmuson van - inkább figyelmet kelt, szórakoztat, elgondolkodat. Szorul-e újratervezésre?
Csehország rangos kortárstánc szerveződése, a DOT 504 ezúttal Thomas Steyaert koreográfiáját adta elő az MU színházban, szintén az L1 fesztivál keretein belül. A különleges maszkokkal, átöltözésekkel és technikai eszközökkel színesített előadás nemhétköznapi utazás egy ember elméjébe, és a benne kergetőző gondolatok világába.
Az L1 Kortárstánc Fesztivál olyan neveket jegyez, mint Berger Gyula, Szabó Réka és Ladjánszki Márta, és a célja elhozni hazánkba a nemzetközi színtér figyelemre méltó társulatait, és bemutatni a magyar közönségnek, merre tart éppen a kortárstánc világa. A fesztivál alkalmából elátogatott hazánkba a szomszédos Szlovákia elismert produkciója, a Debris Company és Hexen című darabuk. Az előadás 4 alak: 2 férfi és 2 nő magány- és viszonyrendszeréről mesél, az egyszerű szeret-nem szeret kapcsolatokat jeleníti meg, miközben kirándulásokat tesz a természetfeletti szintjén.